Sziasztok!

Most mesélek egy izgi történetet:

Valahol félúton a világvége és a nagy semmi között, Baja városában, az Úr 1995. évében, november  18. napján hatalmas hóvihar támadt. Még a hóvihar estéjén érkezett a kórházba, egy  csinos nő, családjával és férjével. Reggel kilenc órakkor megszületett első gyereke, a kislánya, akinek Somogyvári Csendike nevet adtak. De az idő múlásával, hanyagul, csak Csendinek hívták.
A kislány imádta a meséket. Amikor megtanult olvasni, rögtön falta a könyveket. Ezzel egy új világ nyílt meg számára: a Képzelet Birodalma.
Ha ideje engedte, gyorsan megtöltötte tartalommal a világát. Mindent elképzelt: szerette a filmeket,fényképeket, hisz az volt számára a birodalom képei; a zene (s, később a zongora) dallamait, a birodalom csengő-bongó hangjaiként. Azonban főként a családját, maroknyi barátját, és a Kamarilla klánt szerette: mert az volt a birodalmában az élet. Megfogadta hát, hogy soha sem felejti a csodás világot. Elszántan próbálta a Képzelet Birodalmát a való életbe varázsolni. Így a mai napig zongorázik, sokat olvas, írogat, filmeket rendez (és színészkedik is), imádja  a Kamarilla klánt, csillagokat nézeget, állandóan utazni akar, naplemente rajongó, szereti a természetet,  a színházat, és az életet. Valamint, lehet, hogy orvos lesz belőle (vagy egyszerű filmrendező). És sokat alszik...és szereti a kávét...
De ami a legfontosabb: még mindig várja az új kalandokat.

u.i.: Szóval, elképzelhető, hogy ez a lány él. De csak kevesen tudják, hol, hiszen mindig utazik valamerre. Én egy kicsikét ismerem. Csöndes és mindig nyitott szemmel jár. Vigyázzatok! (talán most is titeket néz) Amíg ő él, addig minden embert önmagáért szeret. És nagyon szeret mindenkit. Főleg azokat, akiket beenged a Képzelet Birodalmába.
Van egy blogja is, de nem sokan ismerik: http://www.autumndawn.blogol.hu